USA- Álláskeresők teaháza

Az Álláskeresők Teaháza (ÁT) 2003-ban került át a tengerentúlról Magyarországra, ahol több helyszínen folyt ezzel a módszerrel a munka 2003 és 2006 között. Részben az értő segítség elmaradása vezetett oda, hogy az önkéntes munkában folytatott fejlesztés mára sokat veszített lendületéből, miközben egy szinte ingyenes megoldást ajánl fel a Családsegítő Központ (CSSK) és a munkaügyi kirendeltség együttműködésére, miközben ki is nyitja azok kapuját a nem regisztrált álláskeresők, munkakeresők (váltók) számára is.

A módszer őshazája nem véletlenül az USA, ahol nagy hagyományai vannak mind az öngondoskodáson alapuló szociálpolitikának, mind a csoportozásnak. Az ÁT valójában erre a két fő elemre épít a CSSK és a munkaügyi kirendeltség közös kezdeményezéseként, miközben megkísérel önálló közösséget létrehozni.

Az eredeti ötlet az Amerikai Egyesült Államokban, mint gyakorló piacgazdaságban régóta működő klubszerű csoport-összejövetelekből származott. (Unemployed find comfort in groups Star-Telegram Business Section 2001. október 27.) A tengerentúli kultúrának hosszú ideje alapvető jellemzője a különböző csoportok alakítása. Idehaza a rendszerváltást megelőző évtizedben kezdtek elterjedni a csoportok. Jelenleg Magyarországon a csoportok térhódítása még mindig tart, habár már korántsem a kilencvenes évek lelkesedésével. Ugyanakkor a munkaügyi szervezet és a szociális szféra gyakorlati, mindennapi szakmai együttműködésében még számos kihasználatlan és kiaknázható lehetőség rejlik.

Szintén a több évszázados piacgazdasági modellben (itt alapvetően az Észak-amerikai rendszerekről van szó) gyökeredzik a munkavállalók flexibilitásának nem csak reaktív, sokkal inkább proaktív – kezdeményezőkészsége. Az USA-ban recesszió idején megszokott jelenség a gyors elbocsátás (szemben a haladó EU és Japán modellekkel), majd konjunktúra alatt az újbóli alkalmazás. Ehhez azonban a munkaadó elvárja, hogy a munkavállaló gyors döntéseket tudjon hozni, mobil legyen (földrajzi, és szakmai értelemben is). A rendszeresen működő Teaházban a tagok informális tapasztalatcseréje az állás-, szakmakeresésről, és természetesen a hozzájuk kapcsolódó életpályákról, (Super 1957.) magánéleti, családi életi választásokról hosszú távon valóban képes elősegíteni a tudatosan flexibilisebb munkavállaló kialakulását.

„Rejtett és manifeszt célok: A Teaház reklámjában kimondott, nyílt tartalomként a megszerezhető szakképzési, elhelyezkedési és álláskeresési információkat használtuk fel. Megígértük például, hogy bemutatjuk az OKJ szerkezetét, az önéletrajz készítés, a kísérőlevél írás mikéntjét, vagy eljátsszuk a telefonos álláskeresés tipikus helyzeteit. Gyakorlati szakmai munkánk alapján úgy tapasztaljuk, hogy az ügyfelek körében ezek a konkrét és megfogható ajánlatok könnyen elfogadható célok (legalábbis első körben). A „gyertek be beszélgetni, mert megkönnyebbültök” mentálhigiéniai hívó szavakma még csak az ügyfélkör töredékében találnak nyílt viszonzásra. Mindamellett a második, harmadik alkalom után számos Teaház tag mondta ki, hogy számára nem is annyira a kapott információk, mint inkább a sorsközösség nyílt felvállalhatósága – a „munkanélküli vagyok és neheztellek magamra , és a környezetemre”, „mégsem vagyok egyedül, más sem talál, akkor nem olyan nagy baj, hogy én sem” – volt az igazi hozadéka a délutánoknak. Számunkra, mint a Teaház szervezőinek számára, ez a rejtett cél volt a fontosabb, mivel a hagyományos napi ügyfélmunkában sokkalta kevesebb lehetőség kínálkozik az ügyfelek egy átalakuló és bizonytalan társadalmi – gazdasági viszonyok között magára polcolt én-védelmi mechanizmusainak ideiglenes lebontására, ezzel valódi hatás elérésére.

Az oldott pszichés légkör, a bizalmi szint emelkedése azután már önmagától vezet el az informális állás- és céginformációk kicseréléséhez, ezzel az állások 80%-át jelentő rejtett álláshelyek személyre szabott feltérképezéséhez. (Nem egyszer előfordult, hogy a magának még csak célállást nem találó tag egy másik tag számára konkrét, kapcsolati rendszeréből származó állásajánlattal érkezett.)”[1]

Az Álláskeresők Teaháza névre keresztelt kezdeményezés lényege, hogy mind a szociális, mind a munkaügyi alrendszerekre jellemző hivatalos utak, és igénybevételi lehetőségek mellett lehetőséget teremtsen egy félig-meddig informális, kötetlen, „papírmunka mentes” együttlétre.

A Teaház szervezésében fontos szerepet játszottak a következő tényezők:

  1. munkaidő és a hivatalos ügyfélfogadási idő utáni időpont (Amely a családsegítő szolgálatnál a működés sajátosságaiból adódóan nem annyira merev, mint az igazgatás részét képező munkaügyi kirendeltségen.)
  2. nyitottság, tehát sem területi (kerületi), sem életkori, nemi, etnikai, foglalkoztatási státushoz nem kötődik a belépés, a részvétel lehetősége.

2a. A nyitottság másodlagos értelmezése alapján, a klub szabályzata megengedi a rendszertelen részvételt, az elhelyezkedők, nyaralók, vagy egyéb családi kötelezettségeik miatt kimaradók visszatérését. Ezzel a jelenleg működő csoportokhoz és az Álláskeresők Klubjához képest egy jelentősen alacsonyabb küszöbű ellátást – segítségnyújtást hozva létre.

  1. „papírmentes környezet” azaz a tagoknak semmiféle külön regisztrációs (a mindenki számára is kötelező jelenléti íven kívül) procedúrán nem kell keresztülmenniük, mielőtt az Őket érintő kérdéseiket feltehetik.
  2. oldott légkör valóban kerekasztal és tea mellett folytatott kötetlen vélemény- és információcsere
  3. a csoportvezetés non-direktív, facilitáló jellege, amely a munka- és pályatanácsadás sajátossága, és amellyel számos pszichológus és szociális munkás is szívesen azonosul. A rogersiánus – humanisztikus pszichológiai háttér lehetőséget teremt a különböző kulturális, iskolázottsági háttérrel és eltérő problémadefinícióval jelentkező ügyfelek – csoporttagok közös munkájához.

Az álláskeresők teaházának szabályzata

  1. A Teaház feladat a szakmai életpálya gondozása és NEM a konkrét állásközvetítés.
  2. A Teaház tagjai tegezik egymást.
  3. Ittas, drogos személy nem vehet részt a beszélgetéseken.
  4. A beszélgetések közben nem lehet dohányozni.
  5. A Teaház nem „panaszdélután”.
  6. A Teaház tagjainak tudomására jutott állás-, szakképzési- és elhelyezkedési információkat kötelességük megosztani egymással.
  7. Elhelyezkedése érdekében minden tag vállalja az önálló álláskeresést és az erről szóló élménybeszámolókat.
  8. A csoport tagjai a teaházban elhangzott személyes információkat (családi állapot, személyes problémák stb.) nem adják ki másoknak.
  9. Ugyanakkor a tagok feladatuknak tekintik a külvilág felé a Teaház céljainak propagálását, az itt megszerzett pontos ismeretek átadását.
  10. A tagok különös figyelemmel hallgatják meg egymást, és igyekszenek segíteni egymásnak.
  11. Az itt felsorolt szempontokat minden új és régi tag önmagára nézve kötelezőként elfogadja
  12. A Teaház szabályzata a jelen lévő tagok egyszerű többségének szavazatai és igényei szerint bővíthetőek.
  13. A Teaház mindazok számára nyitott, akik a fenti szempontokat elfogadják.
  14. A tagok tisztában vannak munkaerejük piaci értékével és büszkék erre a szaktudásra.

 

A foglalkozások teljesen szabadon látogathatóak, illetve sokaknak kötelező az egyszeri megjelenés a munkaügyi kirendeltséggel kötött megállapodás értelmében.

Ennek megfelelően két részre oszthatók az egyes alkalmakon résztvevő emberek: törzstagokra, illetve jellemzően egy, esetleg több alkalommal is megjelenőkre. Ez a fajta „kevertség” teszi szükségessé az egyébként is fontos szerepet betöltő bemutatkozást, amelynek során mindenki beszél kicsit magáról, jelenlegi helyzetéről, végzettségéről, pályafutásáról. Ez elősegíti az oldott légkör kialakulását, ami előfeltétele a későbbi programhoz, eseményekhez való pozitív viszonyuláshoz, illetve pszichés szempontból is lényeges, hiszen már ekkor sokan megosztják a többiekkel problémáik egy részét, ami nagy megkönnyebbülést jelent.

Ezután kerül sor egy-egy téma feldolgozására, esetleg egy előadásra, ami bemutatkozás alatt felmerült témák körét gazdagítja. A továbbiakban erről folyik a beszélgetés. Ennek során már kötetlenül, megszabott sorrend nélkül szólalnak meg az egyes résztvevők. A vezetők próbálnak mindenkit belevonni a beszélgetése. Ennek során gyakran erősítik meg egymást bizonyos – általában negatív – tapasztalataikban, az eddig egyéni, személyes kudarcok, problémák közösségi szintűvé válnak az egyén számára, megtapasztalja, hogy helyzete nem saját kudarca, hanem általános jelenség, és leginkább rajta kívülálló okok miatt alakult így a helyzete. Fontos megjegyezni, hogy a vezetők nem hagyják általános kesergésbe fulladni a beszélgetést, hanem bíztatják a csüggedőket, illetve folyton a kiút keresése felé terelgetik a résztvevők gondolkodását, a probléma megoldási lehetőségei felé irányítják gondolataikat. Ebben a törzstagok is szerephez jutnak, hiszen ők már magukévá tették ezt a fajta „pozitív gondolkodást”. Ezáltal egyfajta probléma-megélési és kezelési mintát kínálnak fel a tagoknak. Még ez a kevéske orientáció is sokat jelenthet a munkaerőpiacról, és sok esetben már az ellátórendszerből is kiszorult egyén számára. A foglalkozás egész ideje alatt előtérben van az információcsere lehetősége. Mind a vezetők, mind a törzstagok tippekkel, ötletekkel látják el a többi résztvevőt, sokszor konkrét állásajánlatokról is szó esik.

[1] ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Módszertani segédanyag, Családsegítők, szociális szakemberek részére a rendszeres szociális segélyben részesülők beilleszkedési programjának szervezéséhez, Borbély Tibor Bors 108.o, 2008 február


No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kategória