Német rendszer

A németek rendszerének gazdasági lehetőségeiből és eltérő társadalmi hátteréből adódóan kevésbé bőkezű, mint a dán. Az öt új tartomány integrációja a mai napig komoly feladatot ró az állami adminisztrációra. Észak-Rajna-Westfália tartományban az álláskeresők már évek óta kérhetik, hogy számukra úgy nevezett álláskeresési bont állapítsanak meg. A regisztrált munkanélküliek három hónap után egy úgy nevezett álláskereső bont kapnak, amelyet bármely munkaközvetítő irodánál felhasználhatnak. Így mehetnek piaci közvetítőhöz, alapítványhoz – párhuzamosan használhatják az állami, tartományi munkaügyet és szociális szerveket az álláskereséshez. A bont akkor váltják be, ha az adott szervezetnek sikerül elhelyeznie az álláskeresőt. Azaz már az alacsonyan képzett munkavállalók tekintetében is kvázi sikerdíjasként működik a rendszer.

Idehaza ez idáig csak a valódi felső- és középvezetőket kereső fejvadász cégeknél terjedt el ez a gyakorlat. Az elhelyezést követő harmadik hónapban, amennyiben az elhelyezett még mindig dolgozik, a szervezet újabb összeget kap az állami munkaügytől, majd kilenc hónapos monitorozás után még néhány száz euró jár a sikeres szervezetnek.

A rendszer egyik haszonélvezője az álláskereső, a másik – bármennyire is furcsán hangzik – az állami költségvetés, és ezen keresztül az adófizető német állampolgár. Hiszen minél rövidebb ideig munkanélküli a dolgozó, annál kevésbé épülnek le kulcsfontosságú készségei, tudása és ellátása annál kevesebbe kerül az állami költségvetésnek. A bon rendszer így egészséges versenyt teremt az állami munkaügy dolgozói és a magáncégek között. Ez a verseny mindenképpen a hatékonyság javítását szolgálja. Ugyanakkor Németországban is komoly gond az állami foglalkoztatási szolgálat ügyintézőinek szakképzettsége és munkaterhelése, mivel jelenleg középfokú képzettségű dolgozókra jut 200-300 ügyfél havonta. Ebben a munkaszervezésben és szakmai környezetben aligha várható a profiling rendszer hathatós alkalmazása. (Egy első interjú legalább egy óra, és további háttérinformációk megszerzését is igényli.) A jelenleg futó német reformelképzelések két ellentétes irányban hatnak; egyrészt kanadai mintára az állami munkaügyi kirendeltségek állományának átcserélése munka- pályatanácsadókra (counselor); avagy a „törődést és sok beszélgetést” igénylő profiling rendszer kiszervezése a non-profit szférába.

A teljesítményértékelés bevezetésével (amelyben a munkaügyi központ ügyintézője gyakorlatilag versenyben áll az NGO munkatársával!), valamint a szektorsemleges bonokkal és a teljesítmény alapú sikerdíjjal az állami munkaügyi szervezet és a többi ellátó/aktiváló szervezet egyszerre váltak egymás minőségi versenytársaivá és együttműködő partnereivé, amennyiben a bont befogadó (beváltó) szervezet számára a munkaügyi központnak kötelező átadnia a konkrét munkanélkülire vonatkozó, az elhelyezkedését segítő adatokat. A feladatot ellátó civil viszont hasonlóan jár el az elhelyezési folyamat során keletkezett összes olyan információval, amelyek az egyén személyiségi jogait nem érintik (első interjú adott részei, maradék/részképesség mérő tesztek, próbamunkák, munkatesztek, stb.).


No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kategória