Francia -PAP

A munkanélkülivé vált munkavállalók kötelező megszólítását előíró luxemburgi folyamat (1997.) ebben a tekintetben a „terápia helyett prevenció” felfogás érvényesítését jelenti a foglalkoztatáspolitikában.

A regisztrált munkanélküliek egy éven belüli (pályakezdők esetében hat hónap) megszólítási kötelezettsége az ÁFSZ-ek részéről, a munkanélküli pályafutás elején történő beavatkozás fontosságát és a szervezetek reakcióképességét kísérli meg egymással összeegyeztetni. Bár a célként kitűzött másodlagos prevenciós cél nemes, ugyanakkor gyakorta nem képes találkozni a munkanélkülivé válás, a munkanélküliség egyéni pszichodinamikájával (Benedek 1996.). Hiszen a Borgen és Amundson nevéhez kötődő hullámvasút modell értelmében a relaxációt követő közös erőfeszítés szakasza a munkanélkülivé válás utáni második és negyedik hónap közé tevődik, így az ÁFSZ egy éven belül megvalósuló megszólítása, bár statisztikailag sikeresen találkozik az Uniós indikátoroknak való megfeleltetéssel, hathatós szakmai és emberi segítséget gyakorta már csak az időbeli eltolódása folytán sem kínálhat. Ennek az egyfelől lélektani-szakmai, másfelől szervezetszociológiai és vezetéselméleti megfelelésnek az összeegyeztetésére a lisszaboni csúcsértekezlet óta számos régi Uniós tagállam kísérelt meg érdemi és értékelhető választ adni.

Franciaországban 2001. július elsején indult útjára a személyre szabott cselekvési terv. Az elmúlt években több millió együttműködési tervet vettek fel az ANPE közvetítői. 2003-ban havi átlagban a közvetítők már 600 ezer interjút készítettek, amely az indulási évhez képest 75%-os emelkedést jelentett. (2001 júliusa és 2003 decembere között 8,8 millió cselekvési tervet készített az ANPE.) Mindehhez a 61,3 milliós népesség és 27 milliós munkavállalói réteg mellett 23 ezer ANPE dolgozó állt rendelkezésre. (Franciaországban a járadékos és segélyes ügyeket egy külön szervezet az UNÉDIC végzi.) Tehát havi átlagban az ANPE személyzete fejenként – teljes személyzetre számítva – 26 személyre szabott cselekvési tervet készít el vagy újít meg. A 12 hónapos regisztrált ügyfél és ÁFSZ iroda között együttműködés eredményeként az ügyfelek 64%-a talált fizetett állást és az utókövetéses vizsgálatok szerint 45%-uk még mindig dolgozik (önfoglalkoztatott, kölcsönzött dolgozó, határozott vagy határozatlan idejű szerződéses). A személyre szabott cselekvési tervben együttműködők 51%-a 6 hónapon belül, további 64%-uk egy éven belül talált valamilyen fizetett munkát, bár ez nem látszik meg a foglalkoztatási adatokban. (ANPE 2004.) Az ANPE a cselekvési tervek számarányának emelése mellett folyamatosan emelte a szolgáltatásba bevontak arányát. Így a kezdeti 22,7%-os (2000.) cselekvési tervet készítettek szolgáltatási részesüléséből az utolsó megvalósult statisztikai évben 60,1% (2003.) vett részt szolgáltatásban. A teljes képhez hozzátartozik – itt újból a gyakorlatban szembesülve a gazdaság- és szociálpolitikai célok ellentmondásosságával -, hogy a szolgáltatások alatt a készségek felmérésétől (amelyet külső cégek végeznek el) az intenzív támogatásig, mentorálásig és a csoportos tanfolyamokon történő puszta megjelenésig mindent beszámítanak. Ha a humánszolgáltatási adatokat ebben a megközelítésmódban is elemezzük, akkor kiderül, hogy tanácsadás (counseling) illetve mentorálás értelmében vett humán segítségnyújtásban 2000-ben a regisztrált cselekvési terves ügyfelek 9,1%-a, 2003-ban is mindössze negyede részesült.

Francia terminológiával a humán tanácsadás (advising) alatt egy, a munkaerő-piaci státuszról úgy nevezett személyre szóló SWOT analízis felvételét értik (leszámítva a CIO: Centre Information et L’Orientatation, azaz a német BIZ és a magyar FIT munkáját). Ennek elsődleges felvételét tekintik az első interjúnak, amelyet 10-25 perc alatt töltenek ki az elkülönített bokszokban dolgozó középfokú végzettségű ügyintézők az ügyfél kikérdezése alapján. Normál ügymenet szerint, azaz ha csak az ügyfél maga ezt nem kéri előbb, az első cselekvési terv felvételéig akár hat hónap is eltelhet. Ebben a felállásban hazai szóhasználatunkkal aligha beszélhetünk humán szolgáltatásnyújtásról. Az ANPE ügyintézői az ügyfélre vonatkozó, rövid és relatíve egyszerűen eldönthető kérdések megválaszolását kapják feladatul. Tehát munkájuk magyarul nem fordítható tanácsadásra, mint inkább a magyar ÁFSZ fejlesztését elindító PHARE project terminusa szerint profiling szakmunkára.

A nemzetközi szakirodalom értelmében pedig valójában puszta tényeken alapuló kockázatelemzést (risk assessment) készítenek az ügyintézők, amelyek érdemi módon befolyásolhatják a további humán szolgáltatásokba való vonást. Azonban a személyes tulajdonságok felmérését, a konkrét állásra, képzésre való szakmai alkalmasságot vagy külsős cégek által működtetett AC/DC-ben (Assessment Centre/Development Centre – Kiválasztó és Értékelő Központok) végeztetik el (pl. a vendéglátók képzési beiskolázásait vendéglátó cégek szakemberei ítélik meg), vagy továbbirányítják az ügyfeleket a CIO irodáiba, esetleg pszichológushoz. A francia PAP modell ebben az összetételben nagyszámú ügyfél gyors szűrésére alkalmas, ezzel lehetővé teszi a személyes cselekvési tervek nagy volumenű használatát, amely jelen indikátorok mellett minden tagállami ÁFSZ célja. Ugyanakkor, mivel a rendszer az ügyintézők gyors kiképzésén alapul – hiszen tömegek kezelésére kell alkalmasnak lennie, így nem is igen tehet mást -, nem teszi lehetővé a személyes jegyek feltérképezését, mivel erre sem a rendelkezésre álló idő, sem az ügyintézők felkészültsége nem alkalmas, ezzel viszont emeli a tévedés vagy az elsietett kategorizálás lehetőségét. Mivel az ANPE bemutatása szerint a kirendeltségeken nincsen szakpszichológus vagy tanácsadó (counselor), az ügyintézők bizonytalanságuk esetén nem is tudnak kitől azonnali konzultációt, segítséget kérni. Ilyen és ehhez hasonló feltételek fennállása okán a rendszer magában hordozza a mechanikussá és személytelenné válás erőteljes kockázatát. Ezzel az emberi problémák mellett (képzés- személyiség nem megfelelése, közvetítési hiba, stb.) jelenthetik az első ránézésre költség-hatékonynak tűnő rendszer díszfunkcionalitását is.

Az ANPE és a francia minisztérium értékelése szerint a PAP rendszer jól vizsgázott, megtorpanásának fő okát a bevezetést követő gazdasági recesszió és magasan stabilizálódó munkanélküliség okozta (9,9%-os munkanélküliségi ráta 35 órás munkahét mellett).


No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kategória