Ha jó robot vagy, mindent megnyerhetsz

Tátrai Miklós

Szovjet gyártmányú szabadpisztolya talán még nála is öregebb. Megjárt pár mély szakadékot, jó ideje közmunkásként dolgozik, augusztusban azonban, 30 évesen, élete első olimpiáján lesz jelenése. A zalaegerszegi Tátrai Miklós idén februárban, Győrben harcolta ki az olimpiai indulás jogát. Az Origo otthonában, Zalaegerszegen látogatta meg a nyári játékokra készülő sportolót.

Az év eddigi legnagyobb zivatara után egy nappal érkeztem Zalaegerszegre. Már a vonatablakból látszott, hogyan öntötte el a kerteket a víz, nem sokkal később pedig a városszéli lőtéren is szembesülhettem a vihar pusztításával. A lőtér egyes helyiségei az épp most zajló tetőfelújítás miatt alaposan beáztak. Csak a 10 méteres légfegyveres edzőterem úszta meg szárazon, mert ott már elkészült az új tető.

Az olimpián lég- és szabadpisztolyban induló Tátrai Miklósnak a szeme sem rebbent attól, hogy ilyen körülmények között készül. Ha itt kell edzeni, akkor itt fogja megoldani, a sporttal kapcsolatban egyetlen panasz sem hagyta el a száját. Beszélgetésünk alatt csak egy negatív dolgot említett: egy csak papíron létező gyorsvonatot, mely személyként közlekedett. Hát nem addig van az! Miklósnál itt szakadt el a cérna, kérte a panaszkönyvet és megírta a vasútnak a hallatlan történetet.

Győrben minden összejött

– Nem vagyok kekeckedős fazon, de az Alsóörsről Zalaegerszegig tartó, két átszállással tarkított út kissé megviselt – idézte fel mosolyogva múlt vasárnapi kalandjait a sportlövő. – Amióta megszereztem az olimpiai indulási jogot, amúgy sincs rossz kedvem. Ráadásul az utolsó kvótaszerző versenyen, a győri légfegyveres Európa-bajnokságon sikerült. Azt hiszem, az volt életem egyik legtökéletesebb napja.

Nem nyomasztotta mindez? Hiszen ha Győrben nem jött volna össze a döntőbe jutás és a kvalifikáció, máris megkezdhette volna a felkészülést a tokiói olimpiára.

Dehogynem, izgultam rendesen. Próbáltam magam nyugtatni, hogy ha nem jön össze a kvóta, akkor sem dől össze a világ. Szerencsére azon az alapversenyen minden klappolt, 579 körrel mentem be a döntőbe, ez pedig már az olimpiára szóló repülőjegyet ért. Utána jöhetett a Rolling Stones.

Mick Jaggert hallgatott a döntő előtt?

Dehogyis. Csak legördültek rólam azok a mázsás kövek, amelyeket a győri Európa-bajnokság előtt magamra pakoltam. Szeretem a rockot, vannak nagy kedvenceim, akár a Guns ‘N’ Roses, akár idehaza az Ossian zenekar. Ugyanakkor, ha eldobom az agyam, jöhetnek a kilencvenes évek popklasszikusai is (nevet.) Most már azt kell feldolgoznom, hogy augusztus 6-án és 10-én az egész ország látni fogja, mit csinálok az olimpián. Ez pedig már nem játék, nagy felelősség. Egyedül azt sajnálom, hogy a megnyitón nem vehetek részt. Légpisztolyban ugyanis augusztus 6-án lesz a verseny, a hajnalig tartó nyitóünnepség pedig nem a legideálisabb felkészülés. 98 százalék, hogy nem mehetek. Bár én még bízom abban a 2 százalékban, de úgysem engednek oda a vezetők, és gyanítom, nekik van igazuk.

Győrik Csaba szövetségi kapitány azt mondta, nagyon izgulós típus. Ahogy fogalmazott: régebben képes lett volna a nagy drukkban lábon lőni magát. A sportvezető szerint ebből kellett kirángatni. Igaza van?

Valóban voltak ilyen időszakok a pályafutásom alatt. Pedig ebben a sportágban, ha remeg a kéz, akkor lőttek mindennek. Engem három dolog szokott zavarni. Ha nem megy, ha túl jól megy vagy ha átlagosan megy.

Van negyedik is?

Nincs. Azon nem kell semmit magyarázni, hogy miért vagyok ideges, ha nem megy a versenyzés. Az már érdekesebb, hogy miért nyomaszt, ha nagyon jól lövök. Ilyenkor szólal meg a kisördög, hogy nyugi öreg, tuti elszúrod. Ha meg átlagosan teljesítek, akkor azért ostorozom magam, hogy miért nem megy kicsivel jobban. Szóval nem könnyű. Át kell magam kapcsolnom robot üzemmódba, tölt, emel, céloz, lő, (talál), ha ez sikerül, akkor tudom kihozni magamból a legjobbat.

Pisztolytáska

Térjünk még vissza a februári légfegyveres Eb-re Győrbe. Hosszú ideig tartott felfogni, hogy 30 évesen mehet az olimpiára? Milyen volt a kvótaszerzés után a másnap reggeli ébredés?

Ébredés? Az semmilyen, mert egész éjszaka nem aludtam. Fel sem tudtam fogni, mi történt velem. Mára talán már elhiszem, hogy megyek Rióba. Főleg úgy, hogy megjártam az előolimpiát is. Ugyan kicsit hektikusra sikerült az a túra, de tapasztalatszerzésnek mindenképpen kiváló volt.

Nem tart a Zika-vírustól?

Nem én! Az előolimpián már megvolt a randevúm a szúnyoggal, de látod, nem történt semmi, itt vagyok.

Honnan tudta, hogy az olyan szúnyog volt?

Nem tudtam, mert agyoncsaptam. Sokkal inkább foglalkoztat, hogy az olimpián időben odaérünk-e a lőtérre, hogy elkészül-e a létesítmény. Furcsa kérdések ezek, de amit láttam, azon még van némi csiszolnivaló. A légfegyveres lőtér a világ leghangosabb terme lesz, a hangfogókat és szigetelőket elfelejtették feltenni. Már nem is fogják.

Amatőr sportoló, ugye?

Mivel nem a sportlövészetből élek, tekinthetem magam amatőrnek is, bár azért ez mégsem teljesen igaz. Ha Hosszú Katinkát nézem, akkor ő abszolút profi, tőle nagyon messze vagyok. A sport mellett ugyanis egy helyi alapítványnál vagyok közfoglalkoztatott.

A jó öreg szovjet szabadpisztoly

Amikor kijutott Rióba, az egyik cikk címe az volt, hogy “Közmunkásként az olimpiára”. Beszélhetünk erről is?

Persze. Nincsenek titkaim. Az, hogy ha ma valaki elveszíti az állását, szinte hétköznapi dolognak számít. Az ember elmegy valahova dolgozni, és vagy összejönnek a dolgai, vagy nem. Esetleg olyan helyre kerül, ahol pár héttel később leépítenek. Ez mind benne van a pakliban.

Az utóbbi történt?

Igen, de ettől nem dőlt össze a világ. Persze nem kellemes érzés, főleg az ember önbecsülését vetheti vissza. Én egy elektronikai cégnél dolgoztam hibakeresőként. A gyártás közben felmerült hibákat kutattam több-kevesebb sikerrel. Aztán 2012 novemberében munkanélküli lettem. Tavalyig többféle alkalmi munkát végeztem, mert az élsport mellett nagyon nehéz állandó állást találni. 2015-ben Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere és Sinka László, a szövetség főtitkára segített abban, hogy közfoglalkoztatottként bekerülhessek ehhez az alapítványhoz. Irodai adminisztrációs tevékenység, szeretem csinálni, nyugodtabb hátteret biztosít nekem.

A bőkezű állami támogatással ma egy olimpiai bajnoknak a győzelem pillanatában megváltozik az élete. Nemcsak azért, mert a jutalma több tízmillió forint, hanem mert 35 éves kora után haláláig kapja az olimpiai életjáradékot. Bele szokott mindebbe gondolni?

Bele, de rögtön el is hessegetem magamtól ezt a témát. Ha nyernék Rióban, valamennyire biztosan megváltozna az életem, a biztosabb anyagi háttér kényelmesebb életet nyújtana, de ugyanaz az ember maradnék, aki voltam. Nem ezzel kelek és fekszem.

Így készül az olimpiára

Az olimpián légpisztolyban és szabadpisztolyban versenyez. Mi a különbség a kettő között?

Szabadpisztolyban 50 méterre van a céltábla, légpisztolyban meg 10 méterre. Szabadpisztolyban egy kézzel lövünk, 22-es kaliberű fegyverrel. A pisztolyra nagyon kevés megkötés vonatkozik. A 22-es kaliber mellett egylövetű, nyílt irányzékú pisztolynak kell lennie és a kézéltámasza nem érheti el a csuklót. Ennyi az egész. Sem súlyra, sem méretre vonatkozó megkötés nincs. Ha valaki kellően erősnek érzi magát, akár egy 50 méter hosszú pisztollyal is próbálkozhat – már ha azt egy kézzel meg tudja tartani.

A pisztolyáról mit érdemes tudni?

Jó öreg, talán még nálam is idősebb, a szovjetek gyártották annak idején, éppen ezért elég megbízható fegyvernek számít. Olyannyira, hogy a mezőny több mint fele ezzel száll harcba a versenyeken. Szenzációs csöve van, jó szórásokat lehet vele lőni. Teljesen mechanikus fegyver. Ugyan nehéz hozzá alkatrészt szerezni, de ha mégis sikerül, akkor egy jó kezű ember könnyen megszerelheti a pisztolyt.

Az 50 méterre lévő céltábla tízese hány centi átmérőjű?

Öt centiméter.

Azt látja?

Nem. Úgy kell ezt elképzelni, hogy egy nagy fekete körre lövünk, a nézőke és a céltüske van azonos síkban. A tüskét kell élesen látnom, a nézőke és a céltábla homályos, hiszen nincsen az az ember, aki egyszerre három különböző pontra tudna fókuszálni.

Ilyen messze van. A zalaegerszegi lőtér 50 méteres pályája

Ehhez képest a légpisztoly egészen más felkészülést igényel. Hogy lehet valaki a 10 méteres számban is jó, meg az 50 méteres szabadpisztolyban is?

Mind a kettő úgynevezett pontlövő szám, tehát sok hasonlóság van azért a két versenyben. Nekem a 10 méteres szám megy jobban, nem véletlen, hogy ott szereztem meg az olimpiai kvótát. 50 méteren sokat görcsölök, most haragszom is arra a versenyszámra. Már régóta szeretnék ott is áttörést elérni, ez még várat magára.

A lövészet kortalan sportág. A svéd Ragnar Skanaker 38 évesen, 1972-ben nyert szabadpisztolyban olimpiát Münchenben, de 58 évesen Barcelonában is bronzérmes lett ugyanebben a számban. Ebből kiindulva a határ a csillagos ég?

Mondhatjuk. A mostani mezőnyben is van egy 52 éves portugál srác, bocsánat, úriember. Nem is rossz, rendre helyezett a Világkupákon. Amíg az ember elbírja a fegyvert, és látja, hogy hova kell lőni, addig tényleg lehet csinálni. Ez a sportág fejben dől el, ha jó robot vagy, mindent megnyerhetsz. Légpisztolyban, ha minden összejön, bekerülhetek a döntőbe Rióban. Számomra ez már hatalmas siker lenne. Ezért dolgozom nap mint nap. Ha kell, hegesztek a lőtéren, hogy a körülmények ideálisak legyenek, ha kell, a szlovénok, horvátok és magyarok által közösen szervezett Interligában szlovén színekben indulok a szabadpisztolyosok között. Légpisztolyban pedig zalaegerszegiként versenyzek.

Szlovén színekben? Az hogy lehet?

Ne gondoljon senki semmi rosszra, nem akarok országot váltani. Összeálltunk a határ menti versenyzőkkel, megcsináltuk ezt a ligát, aztán hol itt lövünk, hol ott. Négyen beülünk a kocsiba, irány Celje vagy egy másik város, a nevezési díj 5-6 euró, aztán hadd szóljon. Máskor meg ők jönnek ide hozzánk, Egerszegre. Csak így tudom magam rendszeresen versenyhelyzetbe hozni, ebben a határ menti sorozatban értékes tapasztalatokat szerzek, ez az ideális felkészülés.

A pólója hátulján cirill betűkkel van fönt a neve. Hogy került rá?

A moszkvai Európa-bajnokságra csináltatta a klubom, hogy az oroszok is el tudják olvasni, ki vagyok. De ez a trikó lassan a kabalám is lesz.

A kabalapóló

Kevesebb, mint két hónap, és kezdődik élete első olimpiája. Most már mindennap ez foglalkoztatja?

Gyakorlatilag igen. Bár a pszichológusommal sokszor beszélünk arról, hogy ez is egy verseny a sok közül. Csapattársam, Csonka Zsófia nevezte el nyár végi versenynek. Igyekszem játéknak felfogni, ha belegondolunk, olimpiai játékok a neve. Akkor játszani megyünk oda, nem? Ezzel együtt életem első olimpiáján biztosan elindulok majd a csodálkozás és szájtátás nevű versenyszámban is, főleg, ha arra gondolok, kikkel lakom majd együtt az olimpiai faluban. Ugyanakkor többször eszembe jut az olimpia utáni időszak is. Szeptemberben még indulok az országos bajnokságon, aztán októberben tényleg jó lenne kicsit pihenni. Vagy legalábbis egy helyben maradni. Amikor nem találkozom repülőtérrel, menetrenddel, bőröndökkel, átvilágító kapukkal, szállodákkal. A mi sportágunkban két évig tartott a kvalifikáció, az utazó cirkuszban én sem voltam mellékszereplő. Egyesült Államok, Dél-Korea és még sorolhatnám a helyszíneket, ahol a Világkupa-versenyeken megpróbálkoztam a kijutással. Erre hol sikerült? Az ide másfél órányira lévő Győrben.

 Forrás: origo.hu

No Comments Yet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kategória